MTK legendárium | 205. rész

Publikálva: 2022.05.06 Frissítve: 2022.05.04 MTK Budapest

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 18. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Egyáltalán élnek-e még?”

Mielőtt részletesen kitérünk Opata Zoltán hazai és külföldi edzői tevékenységére, még érdemes folytatni és egyben befejezni azt a körképet, melynek során az 1930-as és 1950-es évek között külföldön tevékenykedő magyar edzők vendégszereplését ismertettük.

Az 1959-es beszámoló szerint Portugáliában kapusedzőként tevékenykedett Biri János, magyar válogatott hálóőr. Olaszországban is számos kiváló magyar szakember működött Opata idejében, kik közül kiemelendő Senkey Imre és Fehér Ferenc, akik ligacsapatoknál dolgoztak. De ugyanígy Itáliában kapott szerződést Kincses és Mike, míg Czeizler Lajos komoly tekintélyt vívott ki magának ugyanitt ezekben az években, és minden idők egyik legsikeresebb magyar labdarúgóedzőjeként szerepelt.

Molnár Ignác Törökországban, a Fenerbahcse csapatával ugyancsak bajnokságot nyert.

Zsengellér Gyula, a sokszoros gólkirály Cipruson edzősködött mindaddig, míg az ottani kis kluboknak el nem fogyott a költségvetési fedezete, melyből a trénerek fizetését kigazdálkodták. Ekkortól, mint játékvezető tevékenykedett, majd áttette székhelyét Olaszországba. Afrikába is jutott a magyar edzők közül több. Így Magyar Ferenc, Szabó Pál és Lázár Gyula. Magyar, mint állami edző tevékenykedett, míg Szabó Pál az arab fiatalokkal foglalkozott, Lázár pedig a Testnevelési Főiskolán tanított. Háda József Etiópiában volt szövetségi edző, Albert József és Vadas Miklós pedig Szíriában dolgozott, Vadas, mint szövetségi edző, Albertet pedig élvonalbeli klubcsapat trénereként alkalmazták.

Ázsiába már az 1950-es években is kevés magyar edző jutott el, még az Edzők Testülete is csupán Mészáros Ferenc az egykori „barna bombázó” iráni tevékenységéről tudott. Kínában hetven esztendővel ezelőtt Szabó Pál és Ember József dolgozott évekig nagy sikerrel és igen eredményesen. Döntően nekik volt köszönhető a kínai labdarúgás fejlődése. Izraelben ekkoriban az MTK-s Mándi Gyula (a Hapoelnél) illetve Kiss Andor más klubcsapatoknál dolgozott.

Egészében elmondható, hogy az 1950-es években a magyar trénerek jelentős része nem önként hagyta el Magyarországot, ebből adódóan nem is nagyon kívánt kapcsolatot tartani az Edzők Testületével (ET). Az 1959-es cikk erről így panaszkodott:

„Sajnos a külföldön működő magyar edzők közül nagyon kevesen tartják a levélbeli kapcsolatot az ET-vel, így aztán sokukról semmit sem tudunk. Mint ahogy az Észak- és Dél-Amerikában élő edzőkről is kevés pontos adatunk van. Az ET azt sem tudja némelyekről, hogy egyáltalán élnek-e még. Orth és Plattkó nagysikerű edzői munkájáról sokat olvastunk a külföldi lapokban, de például az ugyancsak Dél-Amerikában levő (és sok évig edzősködő Sas Ferencről), Pákozdi Lászlóról vagy az Egyesült Államokban élő Sternberg Lászlóról nincs újabb hírünk. Jónéhány magyar származású edző akad, aki időközben már pályát változtatott és már nem a labdarúgásból él, mint például Konrád II. és Nagy József.”

Opata Zoltán az MTK kiválósága nemhogy szégyent nem hozott klubjára, de edzőként is öregbítette a kék-fehérek hírnevét, hisz a szíve mindvégig az MTK-ért dobbant. Edzői pályafutását részletesebben a következőkben ismerhetjük meg…